Ha szerelem lehetnék

szíved zugában kuporognék
lassan nőnék napról napra
átjárnám sejtjeid
beinnám magam a létezésed minden síkjába
éltetnélek
akár a napfény a magokat reggelente
s ha szerelem lehetnék
ajkad széléről nevetnék a világra
megbújva a ráncok közötti csendben
Örökre…