Egy megkopott tekintett tükrében,
Magam látom mezítelen,
Fuldoklok a szavak a torkomon akadnak,
Hamis véremből, hazug virágok sarjadnak.
Kezemen a rácok egymásba fonódnak,
E gazok benne egy csokorban.
Némán állunk egymással szemben.
S tűnődőm vajon felismersz-e engem?
Hitehagyott, meztelen lelkem,
Nem szomjazza már a hamis szerelmet,
Túl sokat éltem az álarcom mögött,
Én megöregedtem, de az maradt az örök.