Varázsgömböm, ha lehetne,
Belenéznék éjjelente.
Meglesném, hogy mi volt régen,
Megnézném, hogy mi lehetne.
Semmi rosszra nem használnám,
Mindig csak a jót akarnám,
Mindig csak a jót, a szépet,
Csak az igaz emberséget.
Meglesném, hogy mi a titka,
Hogy a sok bölcs, hogy tanítja,
Béke és boldogság nyitja…,
És hogy vajon, miért oly ritka?
Ezt kutatnám, ezt keresném,
Békés hellyé, hogy tehetném,
Ember szívét, s a világot…,
De varázsgömböt hol találok?
Az is lehet… ezek csak álmok…
Minden korban, minden helyen,
Mindig, mindig béke legyen…
Lehet, végül elengedem…
Saját szívemben keresem.
Ha ott, mindenki megtalálná,
Válna világ, jobb világgá…
A háború véget érne…
Lenne bent is…, kint is béke.