Valamikor réges régen,
még a kezdetek kezdetén,
az élet végtelen színterén,
mindenki kapott a sorstól,
kevéske saját játékidőt.
Van ki számolatlan fecsérli,
hiszi, marad még bőséggel.
De minden játékidő véges.
Mert van kezdet és van vég,
s közte bizony rövidke a lét.
Ámde az élet szinpadán,
valamennyi díszlet valódi.
Nem lehet újra felépíteni,
sem újabb főpróbát tartani.
Nekünk életünk a premier.
Kíméletlen nagyúr az idő.
kegyeit szűkmarkúan méri.
Ha úgy hiszed kaptál eleget,
holnap bizonnyal ráébredsz,
kevesebb, mint tegnap hitted.
Bizony mondom rövidke az élet,
a végére sosem leszünk készek.