A láthatatlan
Ma minden olyan nehéz
– csak a könycseppek tűnnek könnyűnek –
ma minden csupa kérdés
mi van a mélyben és mi a felszínen?
Tudni szeretném:
mi végre élek, miért létezem?
Amikor láthatalanná válok,
csendemben ki lesz ott velem?
Bennem a világ keresi önmagát
– nyughatatlan az én szívem –
a bánat nekem a kihalt pusztaság,
a szeretetem: vihar a tengeren.
Valami céllal életre keltem,
valamerre küldött az Istenem.
A létezés, nekem: talmi fecsegés –
küldetésem a végtelen…
Talán, te nem hiszel benne.
Tudod, nekem sokszor e világ idegen.
Van, aki érzi, hogy vagyok
– még ha láthatatlan is vagyok
mindenkinek…