Nem tudom merrefelé halad
ez a világ,azt sem tudom hány
szájon szólnak az imák, de
azt ez egyet biztosra tudom,
ha a rigó fütyül,s a szarka ételt
csen,s amíg látjuk a Napot,
mindaddig meg kell köszönni
Istennek minden egyes napot!
Ahogy Buksika szeme
anyukájára ragyog, pedig
nem kapott ő, csak egy csont
darabot,az a végtelen szeretet
mit az Isten neki adott, ezért
meg kell látni mindenben
a pozitív gondolatot,mert a
Nap még akkor ránk ragyog!
( versemet, Erdős Marcinak ajánlva)