„a galaxis peremén már csak lábjegyzetek maradtak”
az űrhajók a megismert világ széléig haladtak
mindent kikutattak felírtak lajstromba vettek
nem tudom maradt-e titka a világegyetemnek
műholdakkal terhes az égbolt csillag nem látszik
a Hold benépesítve a Marson már unokám játszik
napelemekkel szívjuk le a Napot munkára fogjuk
a Göncöl-szekeret útjára engedni nem fogjuk
üstökösök világítanak diszkófények helyett
padláson pincében robotok fogják az egeret
egy szál fa sincs se dzsungel az esőerdő halott
központilag mondják be reggel a holnapot
nincsen virág se elefánt se tigris se lepke
az emberiség az állatokat rég elfelejtette
mű az égbolt műanyag a ház a kert az élet
jó hogy ebben a művilágban én már nem élek
Az első sorban lévő idézet forrása: https://www.origo.hu/filmklub/2025/04/star-wars-velemenycikk#google_vignette – letöltés ideje: 2025. 04. 28.
Kedves Gusztáv!
Köszönöm a méltató szavakat, megtisztelő, hogy egyet értesz velem. Hát, igen. Most még van, aki érti, pár év múlva már a MI/AI és az annak megfelelő gondolkodás lesz az úr, és nem is fogják látni, mi a probléma. /De hála Istennek, én azt már nem érem meg./ Én még egy természetes közegben nőttem fel, amennyit csak tehetem, kint vagyok a kertemben, és élvezem a természet nyújtotta örömöket, a digitalizált világot pedig hagyom azokra, akiknek az jelenti az értéket.
Szeretettel:
Dona
Tökéletes görbe tükör, mégcsak nem is túlzás, bár a mesterséges intelligencia ezt másképp bírálná el!
Grat: Gusztáv
Kedves Krisztina! Köszönöm szépen a hozzászólást, úgy látszik, nem vagyok egyedül azzal a véleményemmel, hogy nem jó felé halad a világ. /Persze a remény hal meg utoljára – hátha még jobbra fordul./ Köszönöm a gratulációt. Szeretettel: Dona
Szépen lefestetted a sötét jövőt. „mű az égbolt műanyag a ház a kert az élet
jó hogy ebben a művilágban én már nem élek” – azt hiszem én is kihagyom.
Gratulálok a vershez.
Krisztina