Igaz barátság

Az igazi barátság nem kérdez okokat,
nem mér szavakat, nem számol napokat.
Csak van, mint eső után föld illata,
mint régi mesékben a király lánya.

Nem a zajos időkben születik meg,
inkább csönd köti össze a szíveket,
ahol válasz lehet már egy pillantás,
jelenléted olyan, mint a hitvallás.

Ilyen barátság volt veled. Nem tudtuk,
mikor vált többé, mint ahogyan vártuk.
Hordozott minket, mint ár a ladikot,
csak együtt értük el a túlsó partot.

Közös fájdalom összekötött minket,
és megosztottuk minden örömünket.
Mint a tükrök, egymás arcát őriztük,
világ zaja közt is, egymást értettük.

Aztán jött a távolság, nem hittük el
lassú kihűlés, mit mondani sem kell.
Elmaradt a hívás, nem jött levél sem,
sok közös emlék lett köddé s idegen.

Én néha még álmodom rólad olykor,
mint régi dalról, mit a reggel dúdol.
De már nem kereslek, és te sem engem
csak a hiány az, ami még él bennem.

Ha kérdeznék ma, ki az igaz barát,
minden bizonnyal nevedet mondanám.
Mert az, mi volt, bennem tisztán élő fény,
s ha véget is ért, igaz volt az élmény.