Barátságunk története
Volt egyszer két lélek – más úton jártak,
egy napon mégis egymásra találtak.
Nem kérdeztek múltat, nem számított jövő,
ha együtt voltak, megállt a rohanó idő.
Egy mosoly, egy gesztus, néhány beszélgetés,
egy tekintet, melyben ott élt a megértés.
Nem kellett az álarc, nem volt ott félelem,
s hogy bízhatok-e benned, soha nem kérdezem.
Telt-múlt az idő, s jöttek a viharok,
de nem szakadt szét, ami megadatott.
Fontosabb vagy nekem szónál, gondolatnál –
egy kéz, mely teérted nyúl, ha a világ megáll.
Volt, hogy hallgattunk – s mégis értettük,
volt, hogy nevettünk, de egymást féltettük.
Volt, hogy sírtunk – de együtt lett könnyebb,
mert ott volt a másik, ki mindig megölelhet.
Történetünk nem a könyvek lapjain él,
mosolyban, emlékben, és a szívünk mélyén.
Az idő változik – s mi is változunk,
de barátságunk örök: benne otthon vagyunk.