Öleld meg magad!
Ha nem öl meg
ezer kudarc és bánat
– igazságtalan –
A falak kiabálnak.
A csendben füst gomolyog.
S egy árva lány táncol,
egyedül ő van ott.
S táncol, mint aki soha nem tudja, mikor van vége.
Nem tudja, merre van.
Van-e párja a világban?
De a tánc hívja
s táncpartner nélkül is ropja.
Magáért a táncért, Önmagáért.
Beleélve, beleremegve,
kimelegedve, mosollyal magához ölelve
a MAGÁNYt.
Ezer év fájdalmát levetve,
ritmusra, pörög a szoknya,
feszültségét, szikráit
elhajítja, pörög –pörög,
mint aki tudja.
A Tánc maga az Élet
s az, hogy kinek mire futja?
Útjait párban vagy egyedül rója?
A Sors nagy könyve tudja csak,
hogy kinek mi van megírva!