Ablakon nézek ki
nem csak üveg,
egy határvonal.
Kint a világ zajos,
bent meg egy gondolat ural.
Néha csak nézem,
ahogy az élet elgurul az utcán.
Egy kutya szalad,
valaki kacag,
más meg elmegy örökre
csak úgy, talán az égi mezőkbe.
De van, hogy én vagyok az ablak.
Át lehet rajtam látni,
de nem biztos, hogy ki is tárulok.
Néha párás vagyok,
máskor vakítóan tiszta.
Azt látod meg bennem,
mi a te lelkedet is nyomja
vagy éppen örömre fakasztja.
Ablak.
Egy hétköznapi szó,
de ha belegondolsz jól,
ez az, amin keresztül
vársz, remélsz, búcsúzol,
vagy csak álmodozol.
Nyitva vagyok.
Nézz át rajtam!
de csak akkor,
ha nem félsz attól,
hogy ez esetleg megváltoztat.