Top Secret

Top Secret

Számtalan lélek lakik bennem.
Percről percre változó.
Van, mikor szülőházam emlékében
ér a reggel, s napfénytől fényes
arcom, de mégis hűs a lég. Ezt
az érzést úgy szerettem, de már
csak egy évtizedben egyszer ér
utol. Jegenyénk árnyéka harangszót
idéz, mégis hallom a csöndet.
Mindenkitől idegen vagyok és
mindenki bennem él. Nem gondolkodom.
Még ébredezek és elmerengek azon,
vajon, mit hoz számomra a jövő?
Lesz-e ilyen kőtömbnyi lélekből
épített saját otthonom? Egyre
ütemesebben dorombol a nappal
az égbolt kihajtogatott vánkosán
és jókat derül azon, hogy nem
megyek sehová és csupán érzek,
de nem latolgatom a jelent, csak a rezgés
hullámait fogom, amit a sudár nyárfa jelez.
Kinyújtja hosszú karjait és önkívületben
a kertre révedez. Rózsáink szeplői egyre
szaporodnak. Olyan ligetet alkotnak,
miben riselt terítők festik a nappal
nyugalmát. Apám hangosan fütyül,
de az én fülem ma néma a tökéletes
dalra. Dobhártyáim feltapadtak Krisztus
keresztjére, s onnan csak néma sikoly
szól. Régésszé lett képzeletem
a múltat kutatja, s benne önmagam,
aki színesben látja a világot, holott
az most, öt évtizeddel később siváran
fekete-fehér, míg e sorokat feljegyzem,
rám is rikolt a lelkiismeretem:
„Ezt magadról írtad?” Istenem, dehogy.”

“Top Secret” bejegyzéshez 3 hozzászólás

  1. Kedves La Vie, aki Katerina? Mindegy, a mű a lényeg, és ő, beszél magáért. Gusztáv megint elírta előlem a méltatást. Elfogadnám amit írtál,magaménak, a leírtakhoz csak a levegőjét csatolnám még, belélegeztem, ott voltam benne. Otthon voltam benne. Köszönöm, élmény volt olvasni. László

  2. Kedves Judit!

    Szelíd, lírai emlékezéssel kezdődik és dübörgő sikollyá szélesedik versed, mert milyen is lehetne az után a rettenetes nap után a világ!

    Szeretettel ölellek:
    Zsuzsa

  3. Kedves Katerina! Tartalmas,különleges formájú(elragadó) versed megmozgatja az agykerekeket, hát igen, a lélek ingyenélő módon lakik bennünk,
    mindenki, akár idegen is, jegenyék harangszavát, csendek hangját, rózsák szeplőit, riselt, csipkés terítőit viszi soraid a fantáziánkba….
    A régész képzelet nagyon megfogott…de magadról írtad ezt a gyönyörű monológot!
    Szuper! Szeretettel : Gusztáv

Szólj hozzá!