Álmomban még fogom a kezed,
Minden szó, minden emlék veled,
De reggel már üres az ágy,
Szívem sarkán nő a fagyvirág.
Meddig tart még ez a csend,
Meddig fáj, hogy nem vagy bent,
Szív szilánkok, törött tükör,
Minden kép a múltba köszön,
Hiába hívnám nem jön a válasz,
A szerelem már sak árnyalat.
A kávémban keresem az ízt,
Amit te hoztál, de nincs már csak víz.
A falakon árnyék játszik velem,
De egyik sem olyan, mint a te szemed.
Szív szilánkok, törött tükör,
Minden kép csak múltba köszön,
Hiába hívnám, nemjön a válasz,
A szerelem már csak árnyalat.
Ha újra látnál, mit mondanál,
Egy régi dalt dúdolnál,
De az idő vasfoga rág,
És mi den szavad szívemre vág.