Ocskó Andrea
Elszáradt falevél
Az utolsó falevél is száll a szélben,
végtelen utakon járva, hogy valakié lehessen,
aki könyvébe rejti majd, hogy
elszáradva is szépnek lássa majd.
Egy valaki előveszi évek múltán is,
de emlékezni fog arra az őszre,
hol elcsókolta az éjjelt.
S közben simogatta a haját a szél,
megérintette szívét a szellő hangja,
s karcolta mélyen a távolság, mi elválasztotta.
És dallamokat játszott minden éjszakán,
mikor egyetlen könyvébe rejtette falevelét.
Ott lesz bezárva az ősz dallama,
és azt kiabálja
Maradok véled, szerelmem
Egyetlen elszáradt falevélben.