levélke zizzent
válladra tévedt
kósza szél fújta
hangomat rejtve
emlékem tiéd
könnycseppem árva
arcom a párna
bariton hangod
fülembe cseng ma
kistündér voltam
ősz tincsem van ma
szerelmes nyárutónk
fátyol borítja
szívünk egybeolvadt
csak a vén hold látta
“Levélke” bejegyzéshez 2 hozzászólás
Szólj hozzá!
Hozzászólás küldéséhez be kell jelentkezni.
Köszönöm szépen Gugi a látogatásod versemnél! Néha jól esik visszaemlékezni a szép időkre.
Szép érzelmes , esti ringató vers, igazi, holdfényes, tündérváró, mit számít az őszi tincs, a nyárutó sem, csak a könnycsepp,, csak a párna, csak az ne legyen
árva! De a vén hold látta!
Szeretettel: Gugi