Téli kuckó
Fáradt volt a falevél,
ringatta a szellő.
Rozsdavörös ruháját
vetette le erdő.
Didergett már lenn a som,
nézett fel a fára.
Megkérdezte: „Tudhatom,
mi lenne az ára?”
Megvette a nyártól őt,
takarónak télre,
abból vastag paplant szőtt,
hajtogatta élre.
Többet kapott mit elbírt.
Hová tudná tenni?
Varjú vitte el a hírt:
„Szállást lehet venni!”
Tüskéshátú Sün Soma,
almát majszolt éppen.
Jólesett a lakoma.
Hát, mit hallott égen?!
Azt károgták; „Kró-kró-kró!”
repedt fazék hangon,
„Van egy lakás kiadó,
nem egy olcsó garzon!”
„Ő, bizony azt kiveszi!”
– gondolta magában.
Fagyos idő üzeni,
jobb lesz kuckójában.
Így esett, hogy a süni,
egyezségre lépett.
Levél alól figyeli,
az erdei népet.
Kecskemét, 2025. szeptember 14.