Fényből szőtt csend

A tél a háztetőkre halkan ráhajol,
mint régről őrzött halk imák szava,
s a csillagfényből lassan kibomol
múlt időknek minden karácsonya.

A fenyőágon gyertya lángja remeg,
és fényében évek emléke táncol,
elhozza a csönd csodáját szíveknek
s minden álomból új reményt rajzol.

Kint hó hull, bent lélek melegszik,
az idő megpihen az ablak páráján,
érzem, most minden igazzá válik,
a szeretet megállt az év körhintáján.

Télből ünnep lesz, fényből varázs,
szívből szó, mely átölel s ott marad
és míg a világ a havat hordja vállán,
szívemet reménnyel tölti el a pillanat.

“Fényből szőtt csend” bejegyzéshez 6 hozzászólás

  1. Kedves Andrea!
    Köszönöm szépen! Örülök, ha örömmel olvassák az írásaimat. Csak biztatni tudlak téged a további alkotásokra! Örömmel fedezem fel a verseidet és a figyelemfelkeltő megosztásaidat. Nem baj, ha tegezel, az sem, ha magázol, ahogy jól esik. Szeretettel: Erzsébet

  2. Kedves Erzsi! Köszönöm, hogy olvastad versemet és a véleményeddel teljes mértékben egyetértek. A jó kívánságokat is köszönöm. Én is kívánok neked és családodnak meghitt ünnepet! Öleléssel: V. E.

  3. Kedves Erzsike!
    Szép karácsonyi versedhez szívből gratulálok.
    A karácsony a szeretet és az emlékezés szívbéli ünnepe.
    Ahhoz, hogy ez ebben az ideges, nyüzsgő, rakoncátlan világban is a béke szigete legyen,
    mindannyiunknak sokat kell tenni.
    Ölellek szeretettel, és én is áldott, békés karácsonyt kívánok Neked és családodnak:
    Erzsi

  4. Kedves József!
    Köszönöm szépen, hogy olvastad versemet és köszönöm a jó kívánságot is. Viszont kívánom neked és családodnak szeretettel! Erzsébet

Szólj hozzá!