Őrzöm emléked

Pirkadat ül a gerendákon,
s csendben szunnyad a ház ölén,
két lélek hajol egymáshoz,
emléked őrzöm örökké.

Kedves arcodon idő ránca,
benne egy élet titkai,
szemedben jóságod bája,
csillagként itta szavaim.

Teánk gőzölt, s volt cipó vajjal,
sokat tanultam tőled én,
hiányoznak régi nyarak,
hol veled voltam gyerekként.

“Őrzöm emléked” bejegyzéshez 1 hozzászólás

Szólj hozzá!