Tavasz jön, Kedvesem
Gyere, elviszlek, fel a hegyekbe,
ahová még nem ért fel ember,
csak a nagy, sötét fák hangja szól,
rigó kotor a téli maradékban
s az ágakon harsány harkály dobol.
Figyeld, megérted majd az erdőt,
bogár botorkál lenn, a sűrűségben,
a kis ágak is mind mozdulni készek,
ha átsuhan köztük a fürge szél,
hintázni kezd tőle egy cinkefészek
.
Hátradőlünk majd a gyenge fűben,
két karomat vállad köré fonom,
szívemben én is alvó rügy vagyok,
ébressz fel hát édes leheleteddel
és felragyognak majd a csillagok.