Campion, Thomas – Kedves válaszok
Kedves válaszok,
de játékuk napig se tart;
Mint a táncosok
amikor ritmusuk kihalt:
Ingyen szívesség,
és a sima szó reményt kelt.
O, bár édes hangja volt, de csak színlelt?
Hű szerelem, ha késve hajt,
csak fájdalomra lelt?
A szabadság el,
ha így hódolunk a nőknek:
Nekünk miért kell,
ha csak bánatunkra törnek?
Nincs bölcsesség,
mi végzetet betörni kész.
Ó, miért lesz gonosszá az emberész?
Nem vált szét napunk kettőnek,
de egy éj köztük elvész.
Campion, Thomas – Kind Are Her Answers
Kind are her answers,
But her performance keeps no day;
Breaks time, as dancers
From their own music when they stray:
All her free favors
And smooth words wing my hopes in vain.
O did ever voice so sweet but only feign?
Can true love yield such delay,
Converting joy to pain?
Lost is our freedom,
When we submit to women so:
Why do we need ’em,
When in their best they work our woe?
There is no wisdom
Can alter ends, by Fate prefixed.
O why is the good of man with evil mixed?
Never were days yet called two,
But one night went betwixt.