Campion, Thomas – Vajh, vársz-e rám szerelmem
Vajh, vársz-e rám szerelmem,
amikor az est leszáll?
Vajon nem zársz ki engem,
és kifogást nem találsz?
Ne hagyj ott szánakozva
álldogálni ajtódba.
Ki tudja, ott az éjben
ki tör reám galádul,
tolvajom, ellenségem,
ki támad engem orvul?
Így halok meg nélküled,
és nem nyerem el szíved.
De nem múlik el a vész,
mit egy szerető rám szab,
marad csak a megvetés,
így hiába imádlak.
Ne gúnyolj ágyadból hát,
míg kint a fagy ölel át.
Campion, Thomas – Shall I come, sweet Love, to thee
Shall I come, sweet Love, to thee
When the evening beams are set?
Shall I not excluded be,
Will you find no feigned let?
Let me not, for pity, more
Tell the long hours at your door.
Who can tell what thief or foe,
In the covert of the night,
For his prey will work my woe,
Or through wicked foul despite?
So may I die unredrest
Ere my long love be possest.
But to let such dangers pass,
Which a lover’s thoughts disdain,
‘Tis enough in such a place
To attend love’s joys in vain:
Do not mock me in thy bed,
While these cold nights freeze me dead.