Coleridge, Samuel Taylor – Reménytelen lét
Minden működik. Csigák sietnek,
méhek repülnek, madarak szállnak
és szendergő álmában a télnek,
tavaszi mosolyt fakaszt a holnap!
Csupán csak én nem vagyok elfoglalt,
nincs mézem, párom, nem éneklek dalt.
Jól ismerem, hol amaránt nyílik,
és a forrást, honnan nektár dagad.
Virágozz amaránt, csak bárkiért,
nekem ne nyílj! Fuss tőlem el patak!
Ajakszorítva, búsan ballagok,
tudnál a lelkemre varázslatot?
Remény nélküli szitába szórt nektár,
és remény nélkül az élet sivár.
Coleridge, Samuel Taylor – Work Without Hope
All Nature seems at work. Slugs leave their lair—
The bees are stirring—birds are on the wing—
And Winter slumbering in the open air,
Wears on his smiling face a dream of Spring!
And I, the while, the sole unbusy thing,
Nor honey make, nor pair, nor build, nor sing.
Yet well I ken the banks where amaranths blow,
Have traced the fount whence streams of nectar flow.
Bloom, O ye amaranths! bloom for whom ye may,
For me ye bloom not! Glide, rich streams, away!
With lips unbrightened, wreathless brow, I stroll:
And would you learn the spells that drowse my soul?
Work without hope draws nectar in a sieve,
And hope without an object cannot live.