Constable, Henry – Szent Mária Magdalénához
Áldott bűnös, ki maga próbálta,
mi a különbség bűnös, s szent között,
panaszom lásd meg könnyeid mögött,
érte sírsz, én vágyom ama sírra.
Ne hagyd elégni a bűnös lelkem
első vágyaid lázában, kérlek,
de hagyd, mit megfertőzött a szíved,
átszúrja oldalam könyörtelen.
Így nem lesz a lelkem sem bolond szűz,
üres lámpát vivő, Magdaléna,
az telve lesz olajjal, alélva,
s lelkesen égni fog bennem a tűz,
a szívemnek lámpását kigyújtva,
és hitvesemhez utat mutatva.
Constable, Henry – To St. Mary Magdalen
Blessed Offender: who thyself hast tried
How far a sinner differs from a Saint
Join thy wet eyes, with tears of my complaint,
While I sigh for that grave, for which thou cried.
No longer let my sinful soul abide
In fever of thy first desires faint:
But let that love which last thy heart did taint
With pangs of thy repentance pierce my side.
So shall my soul no foolish virgin be
With empty lamp: but like a Magdalen, bear
For ointment box a breast with oil of grace:
And so the zeal, which then shall burn in me,
May make my heart like to a lamp appear
And in my spouse’s palace give me place.