Cowper, William – A csiga
Fűszálon, levélen, falon
a csiga úgy tapad nagyon,
akárha volna egy azon
belőle.
E házban élve bújik el,
ha a veszély nagyon közel
legyen vihar vagy égi jel,
mi dörgne.
A csápjait, ha megfogod
be visszahúzza ő legott,
házába bújva tán morog,
remegve.
Akárhol él is egyedül,
nincs mása önmagán kívül,
de ennek ő nagyon örül,
a kincse.
Így, remeteként éldegél
az étke olykor egy levél,
másik csigával nem beszél,
befalja.
Hiába nézed, egyre megy,
mert ő és háza mindig egy,
e tény minő királyi kegy,
bevallja.
Cowper, William – The Snail
To grass, or leaf, or fruit, or wall,
The snail sticks close, nor fears to fall,
As if he grew there, house and all
Together.
Within that house secure he hides,
When danger imminent betides
Of storm, or other harm besides
Of weather.
Give but his horns the slightest touch,
His self-collecting power is such
He shrinks into his house with much
Displeasure.
Where’er he dwells, he dwells alone,
Except himself has chattels none,
Well satisfied to be his own
Whole treasure.
Thus hermit-like, his life he leads,
Nor partner of his banquet needs,
And if he meets one only feeds
The faster.
Who seeks him must be worse than blind,
(He and his house are so combined,)
If, finding it, he fails to find
Its master.