Crane, Hart – Észak-Labrador
A megdőlt jég földje,
vakolatszürke égívek
ölelik némán,
az öröklétbe veti magát.
„Nem jött ide senki, hogy elnyerjen,
vagy egy leheletnyi pírt hagyjon
csillogó kebleden?
Nincsenek emlékeid, ó, sötéten fénylő?”
Hideg csönd. Csak a múló pillanatok
vándorolnak a tavasz felé –
nincs születés, nincs halál, nincs idő, nincs nap
feleletül.
Crane, Hart – North Labrador
A land of leaning ice
Hugged by plaster-grey arches of sky,
Flings itself silently
Into eternity.
„Has no one come here to win you,
Or left you with the faintest blush
Upon your glittering breasts?
Have you no memories, O Darkly Bright?”
Cold-hushed, there is only the shifting moments
That journey toward the Spring—
No birth, no death, no time nor sun
In answer.