Crane, Hart – Angyali üdvözletek
A föld ereiben a szorongó tej-vér,
mely hosszan, nesztelen igyekszik szétfeszíteni
a zöld növekedés övét…
A gyökerek alatt ébredő remegés,
egy fénytől felriasztva, mely megérezte – még a lepke
alászállásának borzongása előtt – a nappal eleve rendelt sorsát…
Egy galamb röptének hangja hullámzott át a gyepen…
A mellettem legdrágább vajúdásának sóhajai…
Majd magas kiáltások, a káosz nagy szakadékaiból feltörve…
Csitt! Mindez már a hajnal előtt felhangzott.
Crane, Hart – Annunciations
The anxious milk-blood in the veins of the earth,
That strives long and quiet to sever the girth
Of greenery… Below the roots, a quickening quiver
Aroused by some light that had sensed, –ere the shiver
Of the moth’s descent, – day’s predestiny…
The sound of a dove’s flight waved over the lawn…
The moans of travail of one dearest beside me…
Then high cries from great chasms of chaos outdrawn…
Hush! these things were all heard before dawn.