MÁR NEM ÜLTETEK FÁT…
Én már újabb fát nem ültetek…
minek, ha lombja alá nem ülhetek,
hogy hűs árnyék omoljon rám?
A rég kinőtt fenyőm lassan kiszárad…
Nem gond, elismerem saját hibámnak,
lehet, hogy ritkán locsolom tán(?)
Mert a víz mára drága kincs lett,
épp, mint a ritkán szárnyaló ihlet,
mely nem mozdul, hiába hívom.
Nem ültetek fát, sem szép virágot,
magamba zárom a fél- világot,
közben szívem bánatát kiírom.
Eger,2026. 09. 24. F.R. Vadvirág