Rainer Maria Rilke: Ősz

Összes megtekintés: 79 

Herbst

Die Blätter fallen, fallen wie von weit,
als welkten in den Himmeln ferne Gärten;
sie fallen mit verneinender Gebärde.

Und in den Nächten fällt die schwere Erde
aus allen Sternen in die Einsamkeit.

Wir alle fallen. Diese Hand da fällt.
Und sieh dir andre an: es ist in allen.

Und doch ist Einer, welcher dieses Fallen
unendlich sanft in seinen Händen hält.
______________________________________

Ősz

Levelek hullnak, hullnak réges-rég,
Ahogy hervadnak messzi, égi kertek;
Lehullik mind, bár tiltakozva mozdul.

A csillagok közül magányba most hull
A Föld esténként, ő, ki súlyos még.

Hullunk mi mind. E kéz sem lesz kivét.
És lásd, a többi mind hasonlóképpen.

Ám fönn az Úr, ki végtelen gyöngéden
Kitárja majd e hullóknak kezét.

“Rainer Maria Rilke: Ősz” bejegyzéshez 3 hozzászólás

  1. "Hullunk mi mind. E kéz sem lesz kivét.
    És lásd, a többi mind hasonlóképpen."

    Így igaz. Kedves Dávid! Érdeklődéssel és tetszéssel olvastam a fordításod.

    Szeretettel: Rita:]

Szólj hozzá!