Ősz

Összes megtekintés: 98 

Rainer Maria Rilke: Ősz

Lehull a rőt levél, peregve hull,
akárha égi kertek álmodnának
halált; a semmibe borongva.

Az éji Föld is, súlyosan forogva
a csillagok között, magányba fúl.

E kéz is, és a többi; minden részben
a látható anyag hervad, elhull,

de mégis, ezt a fonnyadást az Úr
mi' gyengéden ölelheté kezében.

“Ősz” bejegyzéshez 4 hozzászólás

  1. Rainer Maria Rilke
    Herbst

    Die Blätter fallen, fallen wie von weit,
    als welkten in den Himmeln ferne Gärten;
    sie fallen mit verneinender Gebärde.

    Und in den Nächten fällt die schwere Erde
    aus allen Sternen in die Einsamkeit.

    Wir alle fallen. Diese Hand da fällt.
    Und sieh dir andre an: es ist in allen.

    Und doch ist Einer, welcher dieses Fallen
    unendlich sanft in seinen Händen hält.

Szólj hozzá!