Pablo Neruda: Szeretlek nagyon

Szeretlek nagyon
(Pablo Neruda)

Szeretlek, ha néma vagy, mert nem vagy jelen,
messziről hallasz engem, de hangom nem ér el téged:
szemeid láthatatlan messzeségben,míg
ajkadat hosszú csókommal leplezem.

Minden az én lelkemmel telítődött meg
te magadban viseled a megemészthetetlent,
mint az álmok lepkéje lelkembe berepültetek
együtt a csendes melankólia rezgéseivel.

Szeretlek mikor szótlan vagy messzeségedben
a hangom eltéved messzi érzelmeidben
s így szavaimat nem érnek utol egyedüllétedben
engedd álljak szóba szeretett csendeddel.

Szeretlek mikor szótlan vagy, szeretem csended
világos mintegy lámpa,egyszerű mintegy gyűrű
olyanok vagytok mintegy konstelláció este
a csended a csillagok,minden távol minden messze.

Szeretlek, ha néma vagy, mert nem vagy jelen,
eltorzul minden és fájdalmas, mintha halott lennél
de nekem egy szó, egy mosoly is elég lenne
de szerelmes vagyok s örvendek hogy nem valós tény.[Fordító-Vilhelem Margareta]

Me gustas

ME gustas cuando callas porque estás como ausente,
y me oyes desde lejos, y mi voz no te toca.
Parece que los ojos se te hubieran volado
y parece que un beso te cerrara la boca.

Como todas las cosas están llenas de mi alma
emerges de las cosas, llena del alma mía.
Mariposa de sueño, te pareces a mi alma,
y te pareces a la palabra melancolía.

Me gustas cuando callas y estás como distante.
Y estás como quejándote, mariposa en arrullo.
Y me oyes desde lejos, y mi voz no te alcanza:
déjame que me calle con el silencio tuyo.

Déjame que te hable también con tu silencio
claro como una lámpara, simple como un anillo.
Eres como la noche, callada y constelada.
Tu silencio es de estrella, tan lejano y sencillo.

Me gustas cuando callas porque estás como ausente.
Distante y dolorosa como si hubieras muerto.
Una palabra entonces, una sonrisa bastan.
Y estoy alegre, alegre de que no sea cierto..[Pablo Neruda]