Anna Ahmatova: Úgy imádkoztam…

Я так молилась: “Утоли
Глухую жажду песнопенья!”
Но нет земному от земли
И не было освобожденья.
Как дым от жертвы, что не мог
Взлететь к престолу сил и славы,
А только стелется у ног,
Молитвенно целуя травы, –
Так я, господь, простерта ниц:
Коснется ли огонь небесный
Моих сомкнувшихся ресниц
И немоты моей чудесной?
____________________________

Úgy imádkoztam: „Uram, oltsad
Dalolni vágyó süket szomjam!”
De földi lény nem szabadulhat
Soha a földtől, kivált mostan.

Mint áldozati füst, mely nem száll
Föl Dicsfény, Erő trónusáig,
Csak szétterül lent lábaidnál,
Füvet csókol, s mondja imáit,-

Úgy hullok én is, Uram, látod,
Eleidbe, s kérdezem, várom:
Érinti-e majd égi lángod
Hunyt pillám, csodás némaságom?

1913.

(A költőnő „Fehér madárraj” c. kötetéből)
Elvonultan (részlet)

Szöllősi Dávid