Anna Ahmatova: Egyszerű ez, belátható…


Анна Ахматова:

ЭТО ПРОСТО, ЭТО ЯСНО…

Это просто, это ясно,
Это всякому понятно,
Ты меня совсем не любишь,
Не полюбишь никогда.
Для чего же так тянуться
Мне к чужому человеку,
Для чего же каждый вечер
Мне молиться за тебя?
Для чего же, бросив друга
И кудрявого ребенка,
Бросив город мой любимый
И родную сторону,
Черной нищенкой скитаюсь
По столице иноземной?
О, как весело мне думать,
Что тебя увижу я!

1917

_______________________________

Anna Ahmatova:

EGYSZERŰ EZ, BELÁTHATÓ…

Egyszerű ez, belátható,
Mindenkinek nyilvánvaló,
Nem szeretsz te egyáltalán,
Nem szeretsz belém soha.
Miért bennem a vonzalom
Idegenhez, én nem tudom,
Miért hangzik minden este
Ajkamról érted ima?
Miért, hogy a barátomat,
Göndör hajú kisfiamat,
Városom, a szerelmetest,
Szülőhazám elhagyom,
S mint sötét koldus bolyongok
Más ország fővárosában?
Mily vidám is elgondolni,
Hogy téged majd látlak én!

Szlepnyevo, 1917. nyara

_____________________________

(Fordította: Szöllősi Dávid)

2011. július 3.

“Anna Ahmatova: Egyszerű ez, belátható…” bejegyzéshez 2 hozzászólás

  1. Egy boldogtalan szerelem. Talán attól olyan gyönyörű!
    Üdvözletem, Ida

  2. Milyen érdekes teremtmény is az ember!
    Elgondolkodtató vers.
    Tetszik.
    Szeretettel :Zsike:P

Szólj hozzá!