Agnyija Barto:
Szomszédunk, az Iván bácsi*
(Nas szoszed Ivan Petrovics)
Szomszédunkat mind ismerik
az udvari gyerekek,
még dél sincs, de mondja nekik:
– Késő van, feküdjetek!
Haragosa az udvarnak,
mindig kész a panaszra:
– Mért van nyitva ott az ablak?
Ez itt nem Krím! Ez – Moszkva!
Ha egy percre kaput nyitunk,
huzatban érzi magát,
Iván bácsi, a szomszédunk,
mindig, mindent másképp lát.
Ma kellemes idő járja,
nincs az égen egy felhő.
– Húzz kalucsnit, – kiabálja,
szakadni fog az eső!
Nyáron egy kicsit fölszedtem,
öttel több kilót nyomok,
én magam is észrevettem,
nehezebben szaladok.
Mackós lettél, mondta nékem
anyukám és apukám,
van fölösleg rajtad szépen…
Mire így szólt Iván bácsi:
– Ez a gyerek túl sovány!
Könyvszekrényt kellene venni,
mondtuk régen anyunak;
asztal alatt könyvből mennyi,
s rajta hegyben állanak.
Az ágy mellett most a falnál
nagy könyvszekrény díszeleg,
bepréselni az ajtón már
szinte alig lehetett.
Apu örvendezett méltán:
– Ez a szekrény jó erős ám,
diószínre lakkozott!
Erre jött az Iván bácsi,
s mindenkit lelombozott.
Azt mondta, hogy ez egy vacak,
lepattogzik róla a lakk,
nem bírja el a könyv súlyát,
nem ér egyetlen kopejkát,
egy-két hónap eltelik,
s tűzifának elviszik!
Sublót mellett békességben
kölyökkutya szendereg,
az egész földkerekségen
nincsen nála szelídebb.
Az itatót nem ismeri,
kinn mindenki kineveti,
cumit viszek utána…
Nem! – harsogja Iván bácsi,
lánc való a nyakába!
Egyszer aztán körbevették
csapatban a gyerekek:
– Iván bácsi – azt kérdezték,
mi a csuda van veled?
– Miért látsz te fellegeket,
ha az idő szép napos?
– Töröld meg a szemüveged,
mert lehet, hogy maszatos,
vagy valaki megtréfált,
más dioptriát csinált…
– Félre! – mordult Iván bácsi,
ideje tanulnotok!
– Úgy látok én, ahogy tetszik,
s azt, amit csak akarok!
A gyerekek elhúzódtak,
összenéztek, s gondolták:
– Rossz lehet lenni olyannak,
aki mindent másképp lát…
____________________________
*/orosz eredeti szöveg nélkül föltéve
(Fordította: Szöllősi Dávid)
2012. október 19.
Lexivi!:D
Dávid-szivi!!!:D
Lexi, köxi!:D
Kedves Dávid!! Úgy ám…puszika Lexirózsa
Lexirózsa, köszönöm!
Igen, biztos a boldogtalanság az oka… Egy házmester soha nem lehet elégedett, mert a
házbeliek mindig valamit nem jól csinálnak…
És ezek a "házbeliek" bizony sokszor mi
magunk vagyunk…:D
Kedves Dávid!! biztos van valami oka,hogy másképp látja a világot.Bizony ez velem is megesik…De neked gratulálok ..Lexirózsa