Clemens Brentano: Fonóleány éji dala

Clemens Brentano:

Der Spinnerin Nachtlied

Es sang vor langen Jahren
Wohl auch die Nachtigall,
Das war wohl süßer Schall,
Da wir zusammen waren.

Ich sing\’ und kann nicht weinen,
Und spinne so allein
Den Faden klar und rein
So lang der Mond wird scheinen.

Als wir zusammen waren
Da sang die Nachtigall
Nun mahnet mich ihr Schall
Daß du von mir gefahren.

So oft der Mond mag scheinen,
Denk\’ ich wohl dein allein,
Mein Herz ist klar und rein,
Gott wolle uns vereinen.

Seit du von mir gefahren,
Singt stets die Nachtigall,
Ich denk\’ bei ihrem Schall,
Wie wir zusammen waren.

Gott wolle uns vereinen
Hier spinn\’ ich so allein,
Der Mond scheint klar und rein,
Ich sing\’ und möchte weinen.
__________________________

Fonóleány éji dala

Sok év telt már azóta:
egy édes éjszakán
a fán egy csalogány
torkából szólt a nóta.

Nem sírok, dúdol ajkam,
magányom hangja száll,
s oly tiszta, szép a szál,
mit holdas éjjel fontam.

Kettőnk kedvére fújta
dalát e fess madár,
s hogy távol vagy te már,
hangjával jelzi újra.

Ha fényes hold tekintget,
a lelkem csak tiéd,
s mert szívem tiszta, szép,
Atyám, hozz össze minket!

Hogy elmentél, azóta
a dal még egyre száll,
s a hang enyhet kínál,
hisz értünk szól a nóta.

Atyám, hozz össze minket;
rokkám, s magány a lét,
hold fénye tiszta, szép,
dal szól, és könny kerülget…

Fordította: Szöllősi Dávid

“Clemens Brentano: Fonóleány éji dala” bejegyzéshez 2 hozzászólás

Szólj hozzá!