Didergés

Didergés

Hajnal, zúzmara
És ráhulló hódara,
Fagyos didergés,
Az emberben az emlék
Fájdalomteli érzés.

Minamoto-no-Shigeyushi
Shinkokinwakashu

Als auf den Rauhreif
An diesem Morgen Schnee fiel,
Hat es gefröstelt
Noch einmal mehr den Mann, ach,
Der schmerzlich sich erinnert.

“Didergés” bejegyzéshez 7 hozzászólás

  1. Érdeklődéssel olvastam párbeszédeteket.
    Köszönöm, hogy belepillanthattam itt is.
    Hespera

  2. Kedves Dávid!

    Örülök, hogy tetszik ez az Otomo tanka. Az utolsó sort, ha hangosan mondom, valóban jobbnak érzödik a változatod.

    Szeretettel:
    Márta

  3. Kedves Márta!

    Tetszett az Otomo-tankád, annyira eltaláltad, hogy szinte nem is lehet másképp fordítani. Talán csak az utolsó soron igazítanék parányit, ami persze lényegtelen, csak valahogy nekem úgy jobban hangzana:

    "Vajh' összevethetők-e?"

    Szeretettel: Dávid

  4. Kedves Dávid!
    Azt hiszem, a nöknek is tud fájni az emlékezés, s olyankor gyakran egy férfi van a dologban, nemde?
    Természetesen abban igazad van, hogy a pontos fordítás szerint a Mensch jelenti az embert, és a Mann férfit; de mint másutt Te is megjegyezted, nem tudjuk, hogy így van-e a japánban is, mármint hogy explicit szerepel-e a nem.
    En úgy érzem, megengedhetek itt annyi költöi szabadságot magamnak, hogy nemtöl függetlenül (nem gender specifikusra) fordítom. Az emberi léleknek fáj az emlékezés, akár férfiban, akár nöben lakik az a lélek.
    Persze van olyan tanka is, ahol ez nem megy, mint például a következöben:

    Selbst starke Männer,
    So sehr sie lieben mögen,
    Sind zarten Frauen
    Mit liebevollem Herzen
    Sie irgendwie vergleichbar?

    (Szerzö: Otomo-no-Iratsume, Manyoshu)

    Erös férfiak
    Bármily nagyon szeretnek
    Gyengéd asszonyok
    Szerelmetes szívével
    Vajh' összevethetöek?

    Szeretettel üdvözöllek,
    Márta

  5. Kedves Márta!
    Mivel itt fájó az emlékezés, a férfi(ú)t szerencsésebbnek tartottam, mert nyilván nő van a dologban. Ha Mensch lett
    volna, én is embernek fordítom. A "noch einmal mehr"
    kifejezést valahogy talán célszerű lenne még becsempészni. Én még az "ah" indulatszót is hiányolom a magaméból.
    Ah, mi fájó egy férfiúnak az emlékezés – persze, nem ilyen hosszan…:D Rímes változatod tetszik! Állítólag japánul nem lehet rímes verseket írni, a nyelv maga nem engedi meg, ha ez igaz, akkor ezért kaptak rá a rímtelenekre…
    Szeretettel: Dávid

  6. Kedves Mária!
    Köszönöm, hogy ezt a változatot is ugyanolyan alaposan olvastad, és ízlelgetted. Örülök, hogy ez is tetszik.
    En ritkán fordítom a Mann -t férfiúnak, igyekszem inkább embert használni helyette.
    Szeretettel üdvözöllek,
    Márta

  7. Kedves Márta!
    Tegnap olvastam Dávid fordítását.
    Ma örülök a tiédnek is.
    Mindkettő tetszik.
    Forgatom magamban szavaitokat.
    Ügyesen rímeltetted a sorokat, s érdekes, hogy nem váltva rímelnek, hanem egy rövid egy hosszú sor, mintha páros rímre törekedtél volna.
    Gratulálok!
    Hespera.

Szólj hozzá!