von der kunst, tot zu sein
von Suncica Todorovic
(Aus: Die Literareon Lyrik-Bibliothek – Band 11)
was
euch noch bevorsteht,
hab ich hinter mir
wo
ihr noch seid, bin
ich gewesen
was
ihr fürchtet, dem bin
ich begegnet
was
ihr noch sein werdet,
bin ich schon
tot.
a halál művészete
költő: Suncica Todorovic
ami
még előttetek áll
azon én már túl vagyok
ahol
ti vagytok
ott voltam én is
amitől
ti féltek, azzal
én már találkoztam
ami
ti lesztek
én már vagyok
halott.
Kedves Márta!
Megfeledkeztem a Versfordítás rovatról, Viszockijjal voltam elfoglalva. Az kicsit kötöttebb műfajt űzött. De ez a fenti
műfaj is tetszik nekem, bár új bölcsesség ritkán akad a nap alatt. Itt csak a tartalom dominál, a forma kimerül a 3-soros
strófákban, a lezáró utolsó sorban. "A halottnak lenni" művészetéről szól, és erről valóban nem szoktunk beszélni.
Jó, hogy újat hoztál, gondolatébresztőnek, kortól függetlenül.
Szeretettel: Dávid
Kedves Etel, Mária és Ica!
Remélem nem veszitek zokon, hogy együtt válaszolok, de úgy érzem, amiket mondani szeretnék, mindhármotoknak szól.
Elöször is nagyon köszönöm, hogy olvastatok, és hozzászóltatok.
Másodszor, én nagyon fontosnak érzem a halál témáját, a halálon való elgondolkodást. Nagyon zavar, hogy a mai világ felemásan kezeli a halált: majdnem tabutéma a mindennapi beszélgetésekben ("te csak ne gondolj folyton a halálra" — mondják a fiatalok az idösebbeknek), ugyanakkor tele van vele a televízió, a filmek, könyvek olyan müfajokban, mint például a krimik, a thriller-ek, a vámpír történetek, stb.
Miért nem lehet komolyan is elgondolkodni a halálról?
Anélkül, hogy depressziósnak bélyegeznének a halálon való elgondolkodás miatt bárkit is? Nekem szimpatikusak azok a régi kulturák, melyekben természetes volt a halálra való lelki felkészülés.
Valószínüleg ezen érzéseim is közrejátszottak abban, hogy ezt a verset lefordítottam.
Szeretettel üdvözöllek Benneteket:
Márta
Megdöbbentő írások! Szép fordítás!
Szeretettel gratulálok: Ica
Kedves Márta!
Nagyon-nagyon hatásosak ezek a sorok!
Köszönöm fordításodat, megindítottak.
Temetőben hasonló tartalmú felirattal már találkoztam, tehát a gondolat ismerős volt, mégis olyan mély a tartalma, hogy meg kell állni itt egy pillanatra.
Szeretettel:
Hespera
"Az vagyok amik voltatok
Az leszek, amik vagytok." ezt írtam egy temetői látogatásom után. Az általad fordított verset nem ismertem. Hihetetlen – egy azon dolgot így leírni.
Gratulálok minden lefordított versedhez. Így közelebb hozod más nemzetek költőinek írásait.
Szeretettel: Etel
Kedves Olvasó!
Szeretném megosztani néhány gondolatomat ezen vers fordítása körüli töprengésemből.
Először annyit akartam csak mellé írni: 'Bár mindenki meghal, senki sem halott' Ez a felirat egy indián sírján áll Amerikában, s úgy érzem, igaz.
Ki mozgatta a fenti vers költőnőjének tollát, mikor ezt a verset írta? Egy halott?
Nem úgy gondolkodunk-e a mindennapokban a halottakról, mint akik már mozdulatlanok és magatehetetlenek?
Pedig olvastuk már rég azt a sort is: 'Verset irunk – ök fogják ceruzámat'!
Mennyit tudunk őróluk?
Márta