Heinrich Heine: Holdfény-ittas Hársvirágok

Összes megtekintés: 97 

Mondscheintrunkene Lindenblüten

Mondscheintrunkne Lindenblüten,
Sie ergießen ihre Düfte,
Und von Nachtigallenliedern
Sind erfüllet Laub und Lüfte.

Lieblich läßt es sich, Geliebter,
Unter dieser Linde sitzen,
Wenn die goldnen Mondeslichter
Durch des Baumes Blätter blitzen.

Sieh dies Lindenblatt! du wirst es
Wie ein Herz gestaltet finden;
Darum sitzen die Verliebten
Auch am liebsten unter Linden.

Doch du lächelst, wie verloren
In entfernten Sehnsuchtträumen –
Sprich, Geliebter, welche Wünsche
Dir im lieben Herzen keimen?

Ach, ich will es dir, Geliebte,
Gern bekennen, ach, ich möchte,
Daß ein kalter Nordwind plötzlich
Weißes Schneegestöber brächte;

Und daß wir, mit Pelz bedecket
Und im buntgeschmückten Schlitten,
Schellenklingelnd, peitschenknallend,
Über Fluß und Fluren glitten.
________________________________

Holdfény-ittas hársvirágok

Holdfény-ittas hársvirágok
Illata száll, árad szerte,
S éji pacsirták dalával
Legek, lombok színig telve.

Kedvesem, e hárs tövében
Kellemes így ülni párban,
Lomb közül kikandikáló
Fényes, arany holdsugárban.

Szív alakja van, figyeld csak,
Minden egyes hárslevélnek,
Kik szeretnek, már ezért is
Hársak alján üldögélnek.

Úgy mosolyogsz, mintha élnél
Álmaidba elveszetten;
Mondd, mily vágyak gerjedeznek,
Kedves, szerető szívedben?

Mi a vágyam? Ó, bevallom,
Drágám, szívesen tenéked:
Hozzon Észak fagyos széllel
Ripsz-ropsz, hóvihart, fehéret,

És mi jó meleg bundában,
Feldíszített, csengős szánon
Szálljunk ostort csettegtetve
Át folyón, mezőn, határon!

* * * * *

Szólj hozzá!