Összes megtekintés: 126
Goethe: Májusi dal
A Természet nekem
Mily pompásan fakad,
A nap miként ragyog,
S a mező hogy kacag!
Virág bújik elő
Mindenik ágból,
És ezernyi hang
A cserje bokorból,
Barátság és gyönyör
A szívünkből fakad.
Ó föld, ó napsugár!
Szerencse, hangulat!
Ó drága leánykám,
Hogy néz rám a szemed!
Hogyan szeretlek én!
S hogy szeretsz engemet!
Nagy vagy, szerelem!
Olyan aranyló szép,
Mint a lég fölött
A hajnali ég!
Az újult földeket
Te pompásan áldod,
S a bimbóillatban
Eltelt világot.
Úgy szereti a pacsirta
A léget s dallamot,
És a hajnalvirág
Az égi illatot,
Ahogy szeretlek én
Forró véremmel is,
S Te adod nekem
Barátság gyöngyeit
Ifjúságot, kedélyt
Az új énekekhez.
Légy örökké áldott,
Ahogy engem szeretsz!
Tetszéssel olvastam a verset.
Szeretettel: Rita(f)
Egyik szebb, mint a másik, gratulálok! :]
Kedves Magdolna!
Kellemes meglepetés fordítása, gratulálok! (f)
Hadd tegyem itt fel a magamét…
Májusi dal
Mi szép a május,
ha tűz a nap!
A fény cirógat,
a rét kacag!
Virágok nyílnak
az ág hegyén,
temérdek hang szól
bozót közén.
A keblek mélyén
gyönyör, derű,
természet, fény, föld,
mind nagyszerű!
Ti hű szerelmek,
pompázzatok,
miként a csúcson
felhő ragyog!
Ó áldott légyen
mező, virág,
az illatárban
a nagyvilág.
Ó drága, drága,
tiéd e szív!
A pillantásod
szeretni hív!
Mint víg pacsirta
szellők dalát,
virág az égnek
friss harmatát,
én úgy imádlak,
úgy fűt a vér,
ifjúi kedved
hozzám elér.
Dalt, táncot újat
taníts nekem,
s légy mindig boldog,
szerelmesem!
__________________
(Fordította: Szöllősi D.)
2013. május 21.
Gratulálok ! Teljesen átjött minden sora ! 🙂 Szép vers !