Goethe: Májusi dal

Összes megtekintés: 126 

Goethe: Májusi dal

A Természet nekem
Mily pompásan fakad,
A nap miként ragyog,
S a mező hogy kacag!

Virág bújik elő
Mindenik ágból,
És ezernyi hang
A cserje bokorból,

Barátság és gyönyör
A szívünkből fakad.
Ó föld, ó napsugár!
Szerencse, hangulat!

Ó drága leánykám,
Hogy néz rám a szemed!
Hogyan szeretlek én!
S hogy szeretsz engemet!

Nagy vagy, szerelem!
Olyan aranyló szép,
Mint a lég fölött
A hajnali ég!

Az újult földeket
Te pompásan áldod,
S a bimbóillatban
Eltelt világot.

Úgy szereti a pacsirta
A léget s dallamot,
És a hajnalvirág
Az égi illatot,

Ahogy szeretlek én
Forró véremmel is,
S Te adod nekem
Barátság gyöngyeit

Ifjúságot, kedélyt
Az új énekekhez.
Légy örökké áldott,
Ahogy engem szeretsz!

“Goethe: Májusi dal” bejegyzéshez 4 hozzászólás

  1. Kedves Magdolna!
    Kellemes meglepetés fordítása, gratulálok! (f)
    Hadd tegyem itt fel a magamét…

    Májusi dal

    Mi szép a május,
    ha tűz a nap!
    A fény cirógat,
    a rét kacag!

    Virágok nyílnak
    az ág hegyén,
    temérdek hang szól
    bozót közén.

    A keblek mélyén
    gyönyör, derű,
    természet, fény, föld,
    mind nagyszerű!

    Ti hű szerelmek,
    pompázzatok,
    miként a csúcson
    felhő ragyog!

    Ó áldott légyen
    mező, virág,
    az illatárban
    a nagyvilág.

    Ó drága, drága,
    tiéd e szív!
    A pillantásod
    szeretni hív!

    Mint víg pacsirta
    szellők dalát,
    virág az égnek
    friss harmatát,

    én úgy imádlak,
    úgy fűt a vér,
    ifjúi kedved
    hozzám elér.

    Dalt, táncot újat
    taníts nekem,
    s légy mindig boldog,
    szerelmesem!
    __________________
    (Fordította: Szöllősi D.)
    2013. május 21.

Szólj hozzá!