GOETHE: A KEDVES KÖZELLÉTE

Összes megtekintés: 118 

Nähe des Geliebten (Német, Goethe)

Ich denke dein, wenn mir der Sonne Schimmer
Vom Meere strahlt;
Ich denke dein, wenn sich des Mondes Flimmer
In Quellen malt.

Ich sehe dich, wenn auf dem fernen Wege
Der Staub sich hebt;
In tiefer Nacht, wenn auf dem schmalen Stege
Der Wandrer bebt.

Ich höre dich, wenn dort mit dumpfem Rauschen
Die Welle steigt.
Im stillen Haine geh ich oft zu lauschen,
Wenn alles schweigt.

Ich bin bei dir, du seist auch noch so ferne,
Du bist mir nah!
Die Sonne sinkt, bald leuchten mir die Sterne.
O wärst du da!

A KEDVES KÖZELLÉTE

Rád gondolok, ha napsugár csillan meg
A tengeren,
Rád gondolok, ha sápadt holdfény remeg
Forrás vizen.

Téged látlak a szürke porfelhőben
Ha fúj a szél,
Vándor, ha kis pallón az éj sötétben
Reszketve fél.

Téged hallak, ha zúgó hullám vize
Magasba száll,
Kereslek ott, hol halk ligetnek csendje,
Nyugalma vár.

Veled vagyok, a lényed már itt lehet
Hozzám közel,
Csillagfény hull és körülölel Veled
Ha itt leszel.

Ónody M. fordítás

“GOETHE: A KEDVES KÖZELLÉTE” bejegyzéshez 4 hozzászólás

  1. Kedves Rita!
    Van olyan fordítás is ebből a versből, ami hangulatilag jobban tetszik a barátaimnak, de nem eléggé felel meg a szabályoknak. Talán a többi kis fordításom is ide kerül majd később. Magdolna

Szólj hozzá!