Heinrich Heine: Új tavasz XIII.

Összes megtekintés: 68 

Neuer Frühling XIII

Die blauen Frühlingsaugen
Schaun aus dem Gras hervor;
Das sind die lieben Veilchen,
Die ich zum Strauß erkor.

Ich pflücke sie und denke,
Und die Gedanken all,
Die mir im Herzen seufzen,
Singt laut die Nachtigall.

Ja, was ich denke, singt sie
Lautschmetternd, daß es schallt;
Mein zärtliches Geheimnis
Weiß schon der ganze Wald.
_____________________________

Új tavasz XIII

A tavaszt lesik, várják
Fű közt e kék szemek,
A drága ibolyácskák,
Mit csokronként szedek.

Közben egy gondolat jár
Fejemben valahol:
Arról, mit szívem dajkál,
A csalogány dalol…

Igen, mi engem éltet,
Azt zengi egy madár;
Mit óvtam titkot, szépet,
Egy erdő tudja már!

* * * * *

“Heinrich Heine: Új tavasz XIII.” bejegyzéshez 2 hozzászólás

  1. Kedves Rita!
    Köszönöm szíves méltatásod, örülök, hogy tetszett a fordítás.
    Vírusmentes, türelmes és reménnyel teljes Húsvétot Neked!
    Szeretettel: Dávid
    :]

  2. Kedves Dávid!

    Nagyon kedves, kellemes kis tavaszi versike. Valamikor tanultam németül, és bár szó sincs arról, hogy tudnék, de azért a szavak ismerősek és feltűnt, hogy a fordításod egyáltalán nem németes, hanem igazán magyar, a mi gazdag szókincsünkkel. Gratulálok.

    Szeretettel: Rita:]

Szólj hozzá!