George Meredith: Rekviem

Összes megtekintés: 17 

George Meredith: REQUIEM

Where faces are hueless, where eyelids are dewless,
Where passion is silent and hearts never crave;
Where thought hath no theme, and where sleep hath no dream,
In patience and peace thou art gone – to thy grave!
Gone where no warning can wake thee to morning,
Dead tho' a thousand hands stretch'd out to save.

Thou cam'st to us sighing, and singing and dying,
How could it be otherwise, fair as thou wert?
Placidly fading, and sinking and shading
At last to that shadow, the latest desert;
Wasting and waning, but still, still remaining.
Alas for the hand that could deal the death-hurt!

The Summer that brightens, the Winter that whitens,
The world and its voices, the sea and the sky,
The bloom of creation, the tie of relation,
All-all is a blank to thine ear and thine eye;
The ear may not listen, the eye may not glisten,
Nevermore waked by a smile or a sigh.

The tree that is rootless must ever be fruitless;
And thou art alone in thy death and thy birth;
No last loving token of wedded love broken,
No sign of thy singleness, sweetness and worth;
Lost as the flower that is drowned in the shower,
Fall'n like a snowflake to melt in the earth.

George Meredith: Rekviem
(műfordítás)

Ahol arcok életlenek, a szemek könnytelenek,
Hol csendes az indulat, hova szívek nem vágynak;
Hol nem száll a gondolat, hol az álmok üresek,
Ahol türelemmel, s békével mész sírodba el!
Hol reménytelen ébresztésre várni reggel,
élettelenek a kezek, hogy téged mentsenek.

Jössz felénk siránkozva és epekedve,
Hogy van-e más igazság tiéden kívül?
Szelíd halványuló, tónust vetve
Mely végül árnyékként a pusztán terül;
Pazarlásból még van mi hátra lenne,
De mentő kézen a halál került felül!

A nyár színes, mit a tél kifehérít,
A föld hangjai, a tenger és az ég,
Teremtés virágát a kapcsolat köti,
Füledhez és szemedhez könnyedén;
Lehet, hogy szem nem lát, a fül nem érti
Többé nem ébred mosollyal reggelén.

A gyökértelen fa mindig gyümölcstelen;
És te egyedül születsz meg és halsz;
Az összetört házasság gyermektelen,
Kedvességre, értékedre nincs válasz;
Elveszett, mint virág záporesőben,
Mint első hópihe, mi földre ágyaz.

“George Meredith: Rekviem” bejegyzéshez 2 hozzászólás

Szólj hozzá!