George Meredith: Dal (3)

Összes megtekintés: 9 

George Meredith: SONG

Fair and false! No dawn will greet
Thy waking beauty as of old;
The little flower beneath thy feet
Is alien to thy smile so cold;
The merry bird flown up to meet
Young morning from his nest i’ the wheat
Scatters his joy to wood and wold,
But scorns the arrogance of gold.

False and fair! I scarce know why,
But standing in the lonely air,
And underneath the blessed sky,
I plead for thee in my despair;—
For thee cut off, both heart and eye
From living truth; thy spring quite dry;
For thee, that heaven my thought may share,
Forget—how false! and think—how fair!

George Meredith: Dal
(műfordítás)

Jó és rossz! Nem köszönt hajnal
szépséged is a régi;
Nem törődsz a virággal,
tiprod, s hideg mosolyod féli;
Vidám madár repül bátran
Fészkéből repesve hajnalban
Erdőre, mezőre dalát szórni,
De az arany dölyfét megveti.

Jó és rossz! Alig tudom, miért.
De állok ím magányosan,
És felettem az áldott ég,
Könyörgésem határtalan;
Az összetört szívekért,
Az élő hitért; tavaszodért;
Megosztom egem veled, tiéd,
Felejtsd a rosszat, hidd, hogy szép!

Szólj hozzá!