George Meredith – Dal (6)

Összes megtekintés: 9 

Májusi ágak alatt,
Feküdtem a tavaszban,
Szerelem nélkül, társtalan;
Madarak szánva énekeltek,
Kakukk, csér, galamb.

Mondd, kakukk, hogy mertem mondd,
Elvenni én menyasszonyom?
Mint nektek, nekem sincs fészkem;
És ott a madárdal így felelt:
Erre a válasz szerelem.

Galamb lágy turbékolása
Volt hangom udvarolva,
Még egy leányka is volt;
És erdő dúdolta dalát, –
Próbáld szeretni hát.’

Nekem nincs madárszárnyam,
Mint a kéklő mennyországban
Boldog vagyok bármi lesz;
És égi trillák dalolták, –
‘E szerelemmel mind tied.’

Így míg a június ifjú volt,
Udvarlón izzó dalon,
Nyertem el egy lányt én ott;
S a madarak szánó dala,
Örömre változott.

George Meredith – SONG

Under boughs of breathing May,
In the mild spring-time I lay,
Lonely, for I had no love;
And the sweet birds all sang for pity,
Cuckoo, lark, and dove.

Tell me, cuckoo, then I cried,
Dare I woo and wed a bride?
I, like thee, have no home-nest;
And the twin notes thus tuned their ditty,—
‘Love can answer best.’

Nor, warm dove with tender coo,
Have I thy soft voice to woo,
Even were a damsel by;
And the deep woodland crooned its ditty,—
‘Love her first and try.’

Nor have I, wild lark, thy wing,
That from bluest heaven can bring
Bliss, whatever fate befall;
And the sky-lyrist trilled this ditty,—
‘Love will give thee all.’

So it chanced while June was young,
Wooing well with fervent song,
I had won a damsel coy;
And the sweet birds that sang for pity,
Jubileed for joy.

Szólj hozzá!