George Meredith – Dal (7)

Összes megtekintés: 19 

A virág tárja hajnal-kelyhét,
És kelő nap felissza nedvét,
Estére lassan nyugodni tér,
S messzi álmokkal jő az éjfél.

Ím a magányban édes tekinteted
Súlya szólni késztet engemet;
Szeretve minden nyíló virágot,
És csillogva minden aranyághoz.

Estére kelve búcsúm remeg
Az érzéstől, hogy isten veled;
Éjfélkor már mélyen alszom
És boldogságról álmodom.

Mikor lesz enyém szerelmem,
Mikor leszel végleg velem,
Mikor adatik meg nekünk,
hogy egymás karjában ébredünk?

George Meredith – SONG

The flower unfolds its dawning cup,
And the young sun drinks the star-dews up,
At eve it droops with the bliss of day,
And dreams in the midnight far away.

So am I in thy sole, sweet glance
Pressed with a weight of utterance;
Lovingly all my leaves unfold,
And gleam to the beams of thirsty gold.

At eve I droop, for then the swell
Of feeling falters forth farewell;—
At midnight I am dreaming deep,
Of what has been, in blissful sleep.

When—ah! when will love’s own fight
Wed me alike thro’ day and night,
When will the stars with their linking charms
Wake us in each other’s arms?

Szólj hozzá!