Dan Andersson – Dal

Összes megtekintés: 35 

Szerelmemet édes idők szülték,
Egy hullámzó, sodró folyó partján;
Ifjan kortyoltam vad nektár nedvét
Mézbornak, miben remegett a holdsugár.

Szerelmem ott született, hol lazac
táncolt Paiso folyón ár ellenében;
És ez egy éji dallam, mit elfogadsz
Egy férfitől lenyűgöző mesében.

Úgy forr véremben, mint az orvosság,
Tavaszonta újjászületve visszatér,
Amikor a bortól részeg világ,
A Föld és Menny lángolva ég.

Többé nem szerettem úgy, mint akkor,
Rózsák ölén a Paiso folyónál;
Szerelmem elmúlt, és nem találja ott
Mézborát, miben remegett a holdsugár.

Dan Andersson – Song

My love was born in the sweet of the year,
By the banks of a rippling, hurrying river;
Wild nectar I quaffed in my youth-days there,
In dew-drenched meads where the moonbeams quiver.

My love was born where the salmon leap
In Paiso`s river of waters dancing;
And it grew to a melody sung in sleep,
A wild man`s revel, a tale entrancing.

It seethed in my blood like a draught divine,
Born anew with each Spring`s returning,
When the world goes reeling, as drunk with wine,
And Earth and Heaven are burning.

But never more have I loved as then
In the moon of roses by Paiso river;
My love goes grey, nor findeth again
Sweet nectar in meads where the moonbeams quiver.

Szólj hozzá!