George Meredith – A találkozás

Összes megtekintés: 41 

A régi út a rekettyésen át,
Fehér halmokon futott;
Hol ősz gyümölcsei, tüskés bogáncs
És pókfonál fonódott.

A kék fátyolra bágyadt fény szökött;
Juhok együtt legeltek;
A farm a sárga boglya gőze közt
egy domb alatt lustán terült el.

Egy légytől sem rezdült a háló ott;
Nincs menekülő bogár;
Csak két vándorlélek találkozott
Azon a ködös pusztán.

Az egyik egy lány volt egy babával,
Romlása és üdve;
Másik egy ifjú szerelmi bújával,
Ki ezért megértette.

A lány a gyermekért mormolt imát;
Szerelméért az ifjú;
Vetettek egymásra egy pillantást
És folytatták az útjuk.

George Meredith – THE MEETING

The old coach-road through a common of furze,
With knolls of pine, ran white;
Berries of autumn, with thistles, and burrs,
And spider-threads, droop’d in the light.

The light in a thin blue veil peered sick;
The sheep grazed close and still;
The smoke of a farm by a yellow rick
Curled lazily under a hill.

No fly shook the round of the silver net;
No insect the swift bird chased;
Only two travellers moved and met
Across that hazy waste.

One was a girl with a babe that throve,
Her ruin and her bliss;
One was a youth with a lawless love,
Who clasped it the more for this.

The girl for her babe hummed prayerful speech;
The youth for his love did pray;
Each cast a wistful look on each,
And either went their way.

Szólj hozzá!