Összes megtekintés: 69
A régi út a rekettyésen át,
Fehér halmokon futott;
Hol ősz gyümölcsei, tüskés bogáncs
És pókfonál fonódott.
A kék fátyolra bágyadt fény szökött;
Juhok együtt legeltek;
A farm a sárga boglya gőze közt
egy domb alatt lustán terült el.
Egy légytől sem rezdült a háló ott;
Nincs menekülő bogár;
Csak két vándorlélek találkozott
Azon a ködös pusztán.
Az egyik egy lány volt egy babával,
Romlása és üdve;
Másik egy ifjú szerelmi bújával,
Ki ezért megértette.
A lány a gyermekért mormolt imát;
Szerelméért az ifjú;
Vetettek egymásra egy pillantást
És folytatták az útjuk.
George Meredith – THE MEETING
The old coach-road through a common of furze,
With knolls of pine, ran white;
Berries of autumn, with thistles, and burrs,
And spider-threads, droop’d in the light.
The light in a thin blue veil peered sick;
The sheep grazed close and still;
The smoke of a farm by a yellow rick
Curled lazily under a hill.
No fly shook the round of the silver net;
No insect the swift bird chased;
Only two travellers moved and met
Across that hazy waste.
One was a girl with a babe that throve,
Her ruin and her bliss;
One was a youth with a lawless love,
Who clasped it the more for this.
The girl for her babe hummed prayerful speech;
The youth for his love did pray;
Each cast a wistful look on each,
And either went their way.