William Blake – Az emberi elme

Összes megtekintés: 56 

Bú nem lenne többé,
ha senkit nem tennénk szegénnyé
és már szánalom se lenne,
ha velünk boldog lehetne.

És közös rettegésen túl,
mi önző imádatba fúl,
majd kegyetlen hálóját,
észrevétlen teríti rád.

Szent félelmekkel ül le
és könnyeit szórja körbe,
majd gyökeret ver az alázat
a lábai alatt.

Hamar jönnek ködök
rejtéllyel feje fölött;
és a legyek és a hernyók
táplálkoznak abból.

És a csalásnak gyümölcseit
de jó és édes enni
és a holló fészkét rakta
a sűrű árnyra.

Föld és tenger istenei
próbálták e fát keresni,
De tették mindhiába,
nő az csak ember agyában.

 

William Blake – The Human Abstract

Pity would be no more
If we did not make somebody Poor;
And Mercy no more could be
If all were as happy as we.

And mutual fear brings peace,
Till the selfish loves increase:
Then Cruelty knits a snare,
And spreads his baits with care.

He sits down with holy fears,
And waters the grounds with tears;
Then Humility takes its root
Underneath his foot.

Soon spreads the dismal shade
Of Mystery over his head;
And the Catterpiller and Fly
Feed on the Mystery.

And it bears the fruit of Deceit,
Ruddy and sweet to eat;
And the Raven his nest has made
In its thickest shade.

The Gods of the earth and sea
Sought thro` Nature to find this Tree;
But their search was all in vain:
There grows one in the Human Brain.

“William Blake – Az emberi elme” bejegyzéshez 2 hozzászólás

  1. Köszönöm kedves József! Nem olyan ördöngős dolog, amilyen szép verseket írsz, egy kis gyakorlással szerintem hamar belejönnél…

  2. Gratulálok! Nagyszerűen műveled a műfordítást! Én is próbálkoztam már, de ez egy különleges érzéket éa látásmódot követel!
    József

Szólj hozzá!