Robert Burns – John Anderson

Összes megtekintés: 58 

John Anderson, én John-om,
első áldozóként
hajad még hollósötét,
és ráncod se volt még.
De már ráncos lettél, John,
dér billeg hajadon,
de áldás az fejed felett,
John Anderson, én John-om.

John Anderson, én John-om,
együtt mentünk a hegyre,
és vidám napok voltak, John,
s mi kaptattunk csak egyre.
Már lefelé bukdácsolunk
én kezedet fogom,
és lent mi együtt szusszanunk,
John Anderson, én John-om.

Robert Burns – John Anderson

John Anderson my jo, John,
When we were first acquent;
Your locks were like the raven,
Your bony brow was brent;
But now your brow is beld, John,
Your locks are like the snaw;
But blessings on your frosty pow,
John Anderson my Jo.

John Anderson my jo, John,
We clamb the hill the gither;
And mony a canty day, John,
We’ve had wi’ ane anither:
Now we maun totter down, John,
And hand in hand we’ll go;
And sleep the gither at the foot,
John Anderson my Jo.

“Robert Burns – John Anderson” bejegyzéshez 2 hozzászólás

  1. Imre! Versfordításod vetekszik Szabó Lőrincével. Örök klasszikus ez a vers és mindig az is marad. Az “együtt szusszanunk” kifejezetten tetszik. Jó volna, ha az életben is így volna. Gratulálok munkádhoz! Melinda

Szólj hozzá!