Összes megtekintés: 28
Gyermekkoromban,
csak az Isten védett,
a veréstől, a szidástól, mi
soha nem ért véget,
Így, csak a boldogságra emlékszem,
ahogy játszottam
Fákkal, széllel,
békességgel.
Az örömre,
amikor a fák ölelő
s, védő karjai
bújtak elő.
Úgy néztek rám
Mint a Nap-atya, Elioszra,
ahogy szerelmes szelét,
Hold lányának csapja.
Istenem, ha tudnád,
hogy akkor, és ott,
szerelmem Te voltál!
Akkor, még nem tudtam a neved,
de nem is volt fontos,
hogy megnevezzelek.
Mégis jobban ismertelek
Mint a valaha ismert embereket,
Megértettem az éter csendjét,
De sohasem az emberekét.
Ez a kakofónia
mit a nádas suttogott
a virágok között heverve
szeretni tanított.
Az istenek karjaiban nőttem fel.