William Ernest Henley – Verhetetlen

Összes megtekintés: 26 

Az éj takar be engemet,
sötét, akár a mély verem,
imádhatok bármely istent,
a lelkem legyőzhetetlen.

A körülmények gyötörnek,
nem jajdulok, bírom a kínt,
habár vadul ütlegelnek,
vérző fejem be nem törik.

Túl a haragon, s könnyeken,
a sötét borzalom mered,
de bármi lesz is végzetem,
nem látja meg félelmemet.

Nem gond, ha keskeny a kapu,
és a törvény milyen kemény,
én vagyok az egyetlen úr,
lelkem háborgó tengerén.

W. E. Henley – Invictus

Out of the night that covers me,
Black as the pit from pole to pole,
I thank whatever gods may be
For my unconquerable soul.

In the fell clutch of circumstance
I have not winced nor cried aloud.
Under the bludgeonings of chance
My head is bloody, but unbowed.

Beyond this place of wrath and tears
Looms but the horror of the shade,
And yet the menace of the years
Finds and shall find me unafraid.

It matters not how strait the gate,
How charged with punishments the scroll,
I am the master of my fate:
I am the captain of my soul.

Szólj hozzá!